Debreceni Városháza

A Kossuth utcai kereszteződést elhagyva a Városi Tanács, a Városháza nyugodt klasszicista épülettömbjéhez érkezünk.

1527 decemberében Tar András, volt főbíró a pálosokra hagyta ezen telken állott emeletes kőházát. Tőlük 1531-ben bérbe vette, majd kiköltözésük után 500 forintért megvásárolta a város. Az elkövetkező évszázadokban szomszédságában újabb lakóházakat vásároltak, és azokkal összeépítették.

300 éven át itt volt Debrecen közigazgatása. A városházán dolgozott a főbíró, a 12 esküdt, a 12 szenátor (tanácstag), a nótáriusok (jegyzők), a prokurátorok (kormánybiztosok), inspektorok (tiszttartók), kurátorok (előljárók), cancellisták (hivatalnokok), expeditorok (kiküldöttek), ispotály mesterek, kapitányok, tizedesek. Itt volt a városi nyomda, a sütő- és főzőház, csapszék, s a konyha, ahol, mivel 1690- ig a városban nem volt vendégfogadó, az idegenek is étkeztek.

A gyakori tűzvészek nem kímélték a városházát sem, de új építésére csak az 1802-i tűzvész után gondoltak. A tervek készítésével előbb Péchy Mihályt bízták meg, de az építésre alig akart összegyűlni a pénz. A céhektől mindössze 100 Ft-ot kaptak, nagyobb, 1000 Ft-os adományt csak Andaházi Szilágyi Mihály adott. Az összedőléssel fenyegető épület 1825-ben le kellett bontani, s tervek nélkül megkezdődött az építkezés. Povolny Ferenc homlokzati tervei csak 1837-ben készülnek el. A kiviteli tervrajzot Ságodi József kamarai építész módosította, s a királyi kamara azt fogadta el 1838-ban.

A Povolny készítette homlokzati tervek, melyeken jól látszik a copfstílusú egri líceum hatása, nem valósultak meg teljes mértékben. Elmaradt homlokzatáról az alacsony kupola, helyette a főbejárat 5, félköríves, előreugró portikuszát enyheszögű timpanonnal zárták le. A klasszicista épület egyetlen plasztikai dísze a város címere.

A homlokzat félköríves záródású földszinti nyílásai, az emeleti ablakok emelt szemöldökpárkánya, mélyített falfülkéi nyugodt, dekoratív kiképzést nyújtanak. A kiviteli munkákat Rachbauer József , az 1779-ben letelepedett építőmester már Debrecenben született fia végezte el.

A városi adóhivatal Kossuth utcai copfstílusú épülettömbjét 1916-ban a városháza emeletével összekötötték. Az utca fölött átívelő 10 m hosszú átjárót, mivel a városházáról azon keresztül jutottak az adóhivatalba, a debreceni népnyelv keserű humorral “Sóhajok hídjá”-nak nevezte el.