Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 24-én halt meg Szatmárcsekén. Sírja sokáig jeltelen volt, 1854-ben készítették el az első síremlékét, Gerenday Antal műhelyében. A derékban kettétört, klasszicista stílusú oszlopot a Bach-rendszer csak 1856-ban engedte felállítani. Ez a síremlék 1938-ig a Református temetőben volt, ekkor átkerült a Művelődési Ház udvarára. A költő sírhelyére a jelenlegi síremléket 1938-ban, halálának 100. évfordulójára emelték. Ez hasáb alakú, talpazaton álló urna, hat pálmaleveles oszlop veszi körül, amely hatszög alakban tört erőteljes párkány hord. A klasszicista stílusú síremléket, szintén a Gerenday Testvérek nevet viselő sírkőgyár készítette. A később felújított emlékművet 2001. augusztus 16-án Mádl Ferenc - a Magyar Köztársaság elnöke - avatta fel.

A Református temető 1973-ban védetté lett nyilvánítva. A fekete fejfák csónakra, emberi profilra emlékeztető kiképzése egyedülálló: csónak alakú, illetve emberarcú fejfák. Ennek a formának az eredetét egyes kutatók azzal magyarázzák, hogy a halál képzete szinte ősidőktől fogva utazással társul. A helyi hagyomány szerint a múlt században egy vízbe fúlt legény sírjára állították először a csónakfát. A víz, mint éltető elem, az ember és a csónak - mellyel a mindennapi élelmet keresi - együtt jelentették az életet, de együtt hordozták a halált is. E hagyomány szerint az élet és a halál együtt testesül meg e fejfákon. Az egyforma sírjelek az életbeni különbség után, a halál utáni egyformaságot is tükrözik. Az ősidőkre visszanyúló eredetnek leginkább az mond

ellent, hogy fejfát csak a reformátusok állítanak. A temető nemzeti zarándokhely is. A fejfákon látható rövidítés A. B. F. R. A. jelentése: a boldogságos feltámadás reménye alatt.