Munkácsy Mihály

Krisztus Pilátus előtt 1881

1874-ben látta Tintorewrró négy hatalmas passióképét, s talán innen jött az ötlet a saját freskók elkészítésére. 35 előkészítő vázlat után, 1880-ban kezdi el a munkát. 1881-ben Húsvétkor állították ki először Párizsban, Innen a kép világ körüli útra indul, és egy amerikai gyűjtő veszi meg.

Magyarországon először 1995-ben Debrecenben látható.

A mű a diadalmas Krisztust mutatja be, aki sugárzó fényes fehérségével áll a középpontban, és néma nyugalommal győzi le ellenségét a tétovázó római helytartót.

Golgota 1884

1881-től dolgozott a második festményen. Egyszer munka közben önmagát is felköttette egy keresztre, hogy maga is átérezze a fájdalmat.

Ezt a freskót is Párizsban mutatták be először. A siker olyan nagy volt , hogy még Maupassant is megörökítette egyik regényében.

Ez a mű már 1884 őszén bemutatásra került Magyarországon. Végül ugyanaz az amerikai gyűjtő veszi meg, aki az első képet.

A festmény a szenvedő Jézust mutatja a Koponyák hegyén.

A kép megvalósítását nehézzé teszi, hogy a másik kettővel ellentétben ez a nyílt térben mutatja az eseményeket.

A festmény 107 év után 1991-ben érkezik Debrecenbe.

ECCE HOMO (Íme az ember) 1896.

Időben ez az utolsó kép, de a bibliai történésben a középső eseményt mutatja.

A témaválasztást nyilván befolyásolta Munkácsy megromlott egészségi állapota. Ez késztette arra, hogy ne a dicsőséges feltámadást, vagy a mennybemenetelt fesse meg, hanem Krisztus és Pilátus második, fájdalmas találkozását.

A megváltó arcában a szenvedő nagybeteg Munkácsy belső önarcképére kell ismernünk.

A mű 1924 után Déri hatalmas művelődéstörténeti hagyatéka részeként kerül Debrecenbe. 1930 óta külön e célra épített, tetőablakos teremben láthatjuk.