Nyírbátor

Útban Nyírbátor felé, Nyírmihálydi után elhaladunk a Nyírség legmagasabb pontja, a 183 m magas Hoportyó mellett. Hamarosan feltűnik a város legjelentősebb középkori műemléke, az egykor katolikus, ma református templom (Báthory u. 24.), amit Báthory István erdélyi vajda építtetett. (1484-1511).

A magyarországi gótika egyik legépebben megmaradt remeke a nyírbátori református templom. Az egyhajós, csúcsíves ablakú teremtemplom belső terét lebegő hálóboltozat zárja. A reneszánsz ajtók, a firenzei hatású faragott padsorok a hazai reneszánsz legszebb darabjai közé tartoznak. A szentélyrészben találjuk Báthory István országbíró kőszarkofágját és Báthory István erdélyi vajda vörös márvány síremlékét. A nyugati bejárat melletti késő reneszánsz, csaknem 30 m magas fa harangtorony (1640) a Felső-Tisza vidékén méretével és korával is kitűnik.

Júliusban a templom a helyszíne a több évtizedes hagyományú Nyírbátori Zenei Napok legfontosabb koncertjeinek.

A római katolikus templom (egykor ferences kolostortemplom, illetve volt minorita templom) a XVIII. században nyerte el ma ismert gótikus-barokk alakját. A faragott oltárok és a szószék a hazai barokk fafaragás legszebb darabjai. (Károlyi u. 19).

A templomhoz hozzáépült egyemeletes, barokk minorita kolostor (1734) ma a Báthory István Múzeumnak ad otthont. Kiállításai a város középkori és kézműves iparának történetét, néprajzának emlékeit mutatják be.

A város története

Nyírbátor csaknem 14 000 lakosú város. Már az újkőkorban is laktak errefelé, és a bronzkorra kialakult az a jelentős kereskedelmi útvonal, amely ezen a vidéken át vezetett Erdélyből a Tisza tokaji átkelőjéhez. A honfoglalás után meglehetősen gyéren lakott vidék volt, csak a XIII. századtól kezdtek birtokokat adományozni itt az uralkodók.

Így a Gutkeled nemzetségből származó András fia, Bereck 1279-ben kapta Kun László királytól a Bátor és Kisbátor nevű birtokokat vásártartási joggal együtt. Az az 1279-es oklevél említi először a Bátor nevet, s Bereck leszármazottai erről a faluról nevezik magukat Báthoriaknak.

Több évszázadon keresztül a család és a település sorsa elválaszthatatlan volt. A XIV. század folyamán Bátor a környék ipari és kereskedelmi központjává, mezővárossá fejlődött. A XV. század első felétől a Báthory család egyes tagjai már országos méltóságokat is viseltek, így Báthory István 1430-1440 táján országbíró volt, fia – szintén Báthory István – erdélyi vajda. Bátor várában kötött titkos szerződést 1549-ben János Zsigmond és Ferdinánd király.

A Báthory család kihalása (1613) után Bátor Bethlen Gábor, majd a Rákócziak birtokába került, később a Károlyi családé lett. Az utóbbiakkal az egyre jobban elszegényedő mezőváros évtizedekig pereskedett. Fejlődése lelassult, 1886-ban városi rangját is elvesztette. 1973 óta azonban újra város.

Református templom

A Magyarországon fennmaradt egyik legremekebb késő gótikus alkotás. 1488-1511 között épült fel Báthory István vajda megrendelésére, aki kegyúri és plébániatemplomnak szánta.

Őt magát eredetileg a minorita templomban temették el, de már a XVI. században ide vitette át kései utóda a síremlékét. A templom ezután a Báthoryak örök nyugvóhelyévé vált, itt temették el a család utolsó sarját, Báthory Gábor erdélyi fejedelmet is. Itt temetkeztek később az iktári Bethlen család tagjai is. A templom a XVI. század közepe óta a reformátusoké. Hosszan elnyúló tömbjében nem válik el a hajó, és a nyolcszög három oldalával záródó szentélyrész. Körben támpillérek erősítik, közöttük a déli oldalon késő gótikus kőrácsú, magas, keskeny ablakok nyílnak. Déli kapuja a XV-XVI. század fordulójának legszebb reneszánsz alkotásai közé tartozik; fölötte félköríves mezőben az 1488-ból származó Báthory címer van befalazva. A kapu előtti kis előcsarnok a XVIII. században épült. A templom nyugati homlokzatához kisnégyszögletes torony csatlakozik, mellette nyílik a csúcsíves, pálcatagozatos nyugati kapu, fölötte sárkányos Báthory címerrel és kőrácsos ablakkal. Az északkeleten a szentélyrészhez kapcsolódó, egykor emeletes sekrestyének ma már csak a földszintje van meg. Épségben megmaradt a templom eredeti tetőszerkezete, a késő gótikus faszerkezet páratlan példája.

A templom belseje egyetlen hatalmas terem, amelyet finom osztású, pompás hálóboltozat fed. A szentélyrész északi falán reneszánsz sekrestyeajtó látható, fölötte az egykori sekrestye emeletének, az oratóriumnak kőkorlátos nyílása. Az ajtó melletti – szintén reneszánsz – szentségtartó fülkét a Báthory-címer díszíti. A déli falon vörös márványból faragott, díszes reneszánsz papi ülőfülke van. A szentélyrészben található Báthory István országbíró és zsoltáríró (megh. 1605) fafaragásokkal (többek között sárkányos Báthory-címerrel) díszített kőszarkofágja, és Báthory István erdélyi vajdának, a templom alapítójának (megh. 1493) vörös márvány síremléke, a vajda teljes lovagi páncélban ábrázolt, életnagyságú alakjával.

A templom egykori berendezéséből megmaradt két remek, 1511-ben készült, faragott hátaspadsor (a minorita templomból kerültek ide, amikor az pusztulni kezdett); az egyiket a nyírbátori múzeum, a másikat a debreceni Déri Múzeum őrzi.

A festett fa szószék 1767-ből származik, a mellette lévő papi szék 1755-ből. A hármasívű nyugati karzat neogótikus, Sztehlo Ottó tervei alapján készült 1897-ben.

A templom északi fala mellett látható alapfalak valószínűleg annak az 1300 körül épült kis templomnak a maradványai, amely a XV. század végéig - a nagy templom felépültéig – plébániatemplom volt.

A templom déli oldala előtt Tinódi Lantos Sebestyén szobra áll, Kiss István szobrászművész alkotása.

A fa harangtorony faragott tölgyfagerendákból épült 1640 táján. Az Alföld keleti szélén és Erdélyben elterjedt harangtoronytípus legnagyobb és legjelentősebb példája. A csaknem 30 m magas torony sisakjának sarkait fiatornyok díszítik, évszámos szélzászlócskákkal.

A benne függő, a négy evangélista domborműves képével díszített harangot – felirata szerint – az eperjesi Wierd György öntötte 1640-ben Bethlen István és Péter megbízásából.