Debreceni Református Kollégium

A domonkosok iskoláját 1538-ban a reformáció egyháza vette át. A diákköztársaság gazdasági és fegyelmi ügyeit a diákok társasága, a Coetus studiorum intézte, élén a szeniorral.

A debreceni Református Kollégium a magyar művelődéstörténet kiemelkedő intézménye lett, döntő hatással volt egész Tiszántúl kulturális fejlődésére. A török hódoltság és a Habsburg elnyomás idején építette ki partikuláit, a falusi iskolák százait. Egyik kihelyezett iskolája volt az elődje a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumnak. A tankönyvkiadásban és a magyar nyelvű írásbeliség terjesztésében nagy jelentőségű volt a Huszár Gál alapította nyomda. A falusi iskolák a kollégiumba küldték azokat a tehetséges, de szegény diákokat, akik tanulmányaik idejére lakást és élelmet kaptak takarítás és étekhordás fejében.

A debreceni kollégium eltartói a gyülekezetek voltak. Debrecen a XV. században megszerezte a patronátusi jogot a kollégium felett. A debreceni jegyzőkönyvek ezért említik a kollégiumot schola nostra-nak, a mi iskolánknak.

A diákköztársaság többször összeütközésbe került a városi tanáccsal, ahogyan arról az 1648-as diáklázadás is tanúskodik. Akkor 110 diák hagyta el a várost. Tartósan azonban a város sem tudott meglenni diákjai nélkül, s már az év végén kárpótlást adott nekik. A város pénztárából fájdalomdíjat fizetett a megsebesült diákoknak. Így tudtuk meg, hogy mennyit ért egy diák füle a XVII. században. Czeglédi András füle elveszítéséért 250 forintot kapott.

Neves diákjai voltak a kollégiumnak: Móricz Zsigmond, Fazekas Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Csokonai Vitéz Mihály.