A szentesi Horváth Mihály Gimnázium története

admin, 2009, november 4 - 13:08

Szentesen már 1714 óta működött a református egyház által fenntartott elemi iskola mellett úgynevezett "latin iskola", ahol többnyire a debreceni nagykollégiumban teológiát végzett diákok töltöttek el két-három évet oktatóként, így gyűjtve pénzt külföldi egyetemi tanulmányaikra. Az iskola épülete kb. a mai járásbíróság helyén állott. 1747-ben a legrégibb városháza épületébe költözött az iskola, melynek léte azt bizonyítja, hogy a török ellenni felszabadító harcok után hazatérő szentesi lakosságban élt az igény az eleminél magasabb műveltségre. 1859-ben, a Bach-korszak végén a református egyháztanács elhatározta egy négyosztályos gimnázium felállítását, az első osztály ekkor kezdte a munkát 21 tanulóval. A kiegyezést követő esztendőkben az egyház, a város és az állam több kísérletet tett az intézet átszervezésére, ezek során az iskolának évekig kettős jellege volt: gimnázium és polgári iskola és a mai ligeti múzeum épületében működött. Végül a minisztérium engedélyezte a nyolcosztályos, tiszta gimnáziummá fejlesztést. 1888-óta a mai épület téglaburkolatú részében folyt az oktatás. Az első világháború megtörte a gimnázium fejlődésének lendületes ívét. Igaz 1918-ban elkészültek az épület új szárnyai és a szolgálati lakások, de az anyagi gyarapodást elhomályosították a fájdalmas veszteségek. Nyolc tanár és 92 diák vonult be az iskolából a seregbe. A két világháború közötti időszak nem bővelkedett drámai fordulatokban, a csendes, nyugodt munka és a lassú gyarapodás időszaka volt ez. 1923-24-ben megkezdődött az iskolareform, az intézet ekkor lett reálgimnázium, a tanulók száma mintegy 400 volt.

Az 1922-23-as tanévtől kezdve viseli gimnáziumunk Horváth Mihály nevét. 1935 óta folyik rendszeres filmoktatás: már a harmincas esztendőkben évente 80-100 filmet vetítettek szemléltetés céljából. Az ifjúsági szervezetek közül az 1924 óta működő cserkészcsapat érdemel elsősorban említést. A háborús készülődés és a háború évei mély nyomokat hagytak a gimnázium életében. A nevelés erősen nacionalista és militarista szelleművé vált, ekkor indult a levente mozgalom. 1944 tavaszán német katonai kórház költözött a gimnázium épületébe. A zsidó diákok megalázó megkülönböztetéséről szóló utasításokat a gimnázium igazgatója és tanárai - amennyire csak lehetett - figyelmen kívül hagyták. A tanítás 1944. április 1-jén befejeződött. Az 1945-46-os tanévben lassan rendes kerékvágásba billent az élet. Hazatért a hadifoglyok egy része, visszatértek az elköltözöttek, újjászerveződött a tanári kar. Mivel a gimnázium második évfolyama is megszűnt, megalakult a dolgozók gimnáziuma, az épület hajlékot adott a kereskedelmi középiskolának is. 1957-ben az iskola az oktatási Minisztériummal együttműködésben megalkotta az 5+1-es rendszerű oktatást, melynek keretében az osztályok műhelygyakorlaton vettek részt.

Az első nyelvi tagozat az 1964-65-ös tanévben kezdte meg működését, 1966-ban pedig a szakosított kémia-fizika tagozat. Mátyás Sándor és László Béláné vezetésével 1966-tól minden évfolyamon működött egy-egy tagozatos angol nyelvi csoport, az orosz nyelv dominanciája miatt az angol nyelvi oktatás a többi csoportban csak heti két-három órában folyt második idegen nyelvként, majd 1989-ben angol tagozat indult. 1969-ben indított első alkalommal a gimnázium speciális francia szakosított csoportot. 1976-ban elkészült a hangstúdió és a filmvetítő terem. Az 1978-79-es tanévben Várkonyi Zoltán elképzelései alapján a Színház és Filmművészeti főiskolán tartott egyhetes tanári előkészítő után indult iskolánkban az irodalmi-drámai tagozat kísérlete, mely 5 év múlva új orientációs rendszert kap: fél-fél éves gyakorlat a diákszínpadi, bábos, filmes és kamarakórus csoporton belül. 1989. március 15-én átadták az új könyvtárépületet.

Az elmúlt évtized változásairól a honlap további részeiben lehet olvasni.

Képes Krónika

A gimnázium épülete 1888-ban